Ebben az évben négyezer éves voltam. 5973-at írtunk és ekkortájt az emberiség alig párezer főt számláló kolóniákban élt a Földön. A 21. századi országok nagy része egy-egy kolóniát tett ki az 59. században. Egy ilyen csoport tagjaként éltem már több mint kétezer éve. Persze mindig más és más kolóniát választottam, nehogy valahol feltűnjön, hogy nem öregszem. Hogy miért nem? Fogalmam sincs. Valami

A gyér forgalmú mellékúton három kerékpáros tekert. Közelebbről nézve látszott, hogy testvérek és a nyári szünet szabadságát élvezve hajtanak céljuk felé. Sok érdekes hely volt ezen a vidéken, amit egy fiatal szívesen meglátogat. Voltak hegyek, tavak, szakadékok, barlangok. A három fiú az egyik kisebb hegy felé vette az irányt és a magaslatra vezető ösvény bejáratánál letértek az útról. Igazából, alig lehetett kivenni

Azon a héten kezdődött a nyári vakáció. Ha jól emlékszem szerda volt, forró júniusi nap. Panellakásunkban már reggel elviselhetetlen volt a hőmérséklet, nem is terveztem sokáig itt maradni. Motorozni kell ilyen jó időben, gondoltam és már indultam is. A motoromat nagyszüleim kertes házának garázsában tartottam, elindultam hát a város másik felére. Az út gyalog sose, tartott tovább harminc percnél. A város főterén

Mióta mi hárman elkezdtünk kirándulgatni, egyre többször látogattuk meg a hegyet. Van ott valami, ami nem engedi el az embert. Látvány, érzés, hatalom, nem tudom igazán meghatározni, de tény, hogy minket, hármunkat nagyon megfogott. Amikor ez történt, már évek óta jártunk a oda és mindig találtunk új útvonalat, új helyet, amit még nem láttunk. Más volt minden alkalommal és más minden napszakban,

Voltak napok, amikor a főiskolán az utolsó előadás estig elhúzódott. Ilyenkor előfordult, hogy a mi csoportunk volt az utolsóés rajtunk kívül már csak a takarítók és a portás volt az épületben. Ezen a napon nagyon érdekes volt az előadás. Interaktív módon és önfeledten múlt az idő, jó fél órával túlléptük az óra végét. Mivel a laptopom még be volt kapcsolva utolsónak maradtam