Történetek2021-04-13T14:34:03+02:00

Éjjeli menedékhely

2010. július. 30.|

Túrázni indultunk a hegyekbe pár kalandra vágyó barátommal. Tizenhét évesek voltunk és végre a szüleink megengedték, hogy felnőtt kísérete nélkül menjünk a vadonba. A kirándulást hat naposra terveztük, úgy, hogy a második és a negyedik éjszakát egy erdei faházban töltjük, a többi napon pedig sátrazunk. Az első nap minden a tervek szerint zajlott, sikerült pontosan elérnünk a sátrazó helyet. A sátrakat kör

A motoros bosszúja

2010. július. 28.|

Csodálatos nyári nap volt. Az öcsémnek alig pár napja volt jogosítványa, gondoltuk nem árt, ha gyakorolja a vezetést. Neki indultunk a nagyvilágnak. Egy darabig kocsikáztunk céltalanul minden felé, aztán elhatároztuk, hogy körbeautózzuk a Balatont. Már jócskán este volt, amikor hazafelé vettük az irányt. Hazafelé jövet többször elhaladtunk olyan helyen ahol a táblák felhívták a figyelmet a vadakra, de ő nem vette figyelembe.

Mutánsok

2010. július. 27.|

Ahol addig egy nagy és nyüzsgő város volt, most egy elhagyatott kopár vidék lett a katasztrófa után. Emberek csak elvétve akadtak, akik kis csoportokba gyűltek a könnyebb megélhetés érdekében. Mivel a népesség igen csak megcsappant előfordult, hogy egy-egy ilyen közösség egymástól, akár több száz kilométerre volt. A pénz már semmiféle értékkel nem bírt, ezért újra visszajött a cserekereskedelem. Egyik nap egy férfi

Egy sosem volt jóbarát

2010. július. 16.|

A nyolcvanas évek végén történt velem ez az eset. csodálatos nyár volt. Alig pár nappal az után, hogy leérettségiztem, nyaralni készültünk a barátnőmmel. Igazán nem panaszkodhattam, mert az érettségire a család rengeteg ajándékkal és sok pénzel halmozott el. Ritka dolog, de mind apai, mind anyai nagyszüleimnek egyetlen unokája voltam. Ráadásul generációk óta az első a családban, aki leérettségizett. Így hát hozzá voltam

A bosszú

2010. március. 08.|

A Balaton partján van egy nagyon szép nyaralónk. Amolyan régimódi stílusban épült, valamikor a huszadik század első éveiben. Nagyszüleim úgy mondták, hogy egy gazdag kereskedő építtette még 1902-ben és az ő birtokában volt egészen addig, míg a világháború után államosították és négy lakrészesre építették át. Eleinte az ötvenes években munkáscsaládok jártak ide pártbeutalóval, aztán mikor teljesen tönkrement értékesítették. Ekkor került a családom

Go to Top