A temetőgondnok szerette a szürke csapadékos napokat. Ilyenkor nyugodtabb volt a nekropolisz. Az emberek rossz időben elkerülték a helyet. A temetéseket természetesen ilyenkor is megtartották, de az emberek ilyenkor alig várták a végét és igyekeztek a parkolóba. Jó időben viszont szívesen sétáltak a hatalmas fákkal szegélyezett sétányokon. Ilyenkor sokan kihasználták, hogy a temetőben vannak és felkeresték hozzátartozóik sírját, ezzel megnyugtatva lelkiismeretüket. Flynn Molton

Csak olyan ember értheti meg az álmomat, aki már átélt hasonlót. Az álom, ami teljesen valóságos. Éreztem mindent és akármennyire is tudtam, hogy álom, nem voltam képes felébredni, szabadulni. Azon az éjszakán végleg hatalmába kerített egy olyan erő, amiről semmit nem tudtam. Egy halott öregasszony követelt tőlem valamit, amit a saját családja megtagadott tőle és ezzel az én életem teljesen romba dőlt. Álmomban,

Van ez a hobbim, hogy elhagyott temetőkben készítek hátborzongató fényképeket, és ha találok valami érdekes „hazavihető” relikviát azt begyűjtöm és magammal viszem. Ezekből már komoly gyűjteményem van, több száz darab régi sírkövek darabjaiból, sírkövekről leszedett keresztek, koporsófogantyúk és még csontok is. Legkedvesebb darabjai a gyűjteményemnek a régi sírokról begyűjtött fényképek. Nem sok barátom van, ami az antiszociális személyiségemnek köszönhető, de az a kevés

Vasárnap kora délelőtt volt. A júliusi nap a korai időpont ellenére is perzselt. Munkatársammal, akit nevezzünk Andrásnak, úgy döntöttünk, hogy vasárnap ide, vagy oda, dolgozni fogunk. A házamtól elindulva a megbeszéltek szerinti helyen vettem fel Andrást. Pontosan ott várt, ahol megbeszéltük. Beszállt a kocsiba és percek alatt kiautóztunk a város iparterületén lévő irodánkba. András nyitotta az ajtót a saját kulcsával. Kényelmesen elhelyezkedtünk az

Magamról annyit, hogy pár év külföldi munka után hazaköltöztem Kaposvárra és a nagyszüleimtől örökölt családi ház udvarán felépítettem saját autóvillamossági műhelyemet. Hamar beindult az üzlet, rengeteg munkám van. Büszke vagyok rá, hogy huszonhat évesen elmondhatom magamról, hogy nincsenek anyagi gondjaim, van megtakarított pénzem, folyamatosan fejlesztem a vállalkozást és mindenem megvan, amire vágyom. Úgy gondolom szép családom lesz majd, de egyelőre nem találtam meg