Emlékszem, gyönyörű éjszaka volt... Szellemtáncot járt a Hold, Ezüstszínű gyöngy udvarban, Felhők hátán lovagolt. Erdőszélen, kies réten Sétálgatva mentem éppen, Lágy szellőben vándorolva Álomszélen ringott Énem. Gondolatban szárnyra keltem, Csillagokkal elmerengtem, Pislákoló fényözönben Megfürödtem s megpihentem. Izgalmas éjszaka volt, Szellemtáncot járt a Hold, Sápadt fénnyel megriadva Felhők között meglapult. Hirtelen a csendet törve, Halk neszezés lágyan szőve Gondolatból felriasztott, S meglepődve néztem

A szél lassan, szinte lágyan hömpölygött végig a havas tájon, épp csak megrezegtette volna a fák leveleit, de azok már rég megszabadultak mindentől, amiről úgy gondolták, felesleges magukkal vinniük a hó egyhangú világába. November közepét írtak és a Soonum-hegység csipkézett bércei között ez már jócskán télnek számít. Az enyhe időjárás ilyenkor ritka, de nem különösebben meglepő, hiszen előfordult már néhányszor. Ezt Krag

Hétfő délután volt, unottan jártam a várost nem találtam a helyem. Már két hete munkanélküli voltam, és kezdtem úgy érezni, hogy kis vidéki szülővárosomban nem lesz nekem munkalehetőség. Furcsa volt nekem ez a hétfő délután. Persze lehetséges, hogy csak azért tűnt idegennek a város képe, mert már nagyon régóta nem jártam hétköznap munkaidőben az utcákat. Délután három óra lehetett, amikor egy olyan utcához

Nagyszüleimtől szép kis házat örököltem, egy városhoz közeli apró zsáktelepülésen. Gyönyörűen felújíttattam és úgy rendeztem be, hogy a szabadidőmben igen kellemesen érezhessem itt magam. A felújítás után az első hosszú hétvégét Janival, a legjobb barátommal terveztük eltölteni a házban, grillezés sörözés és nagy beszélgetések az éjszakában a csillagos ég alatt. A megbeszéltek szerint én pénteken délelőtt érkezem kocsival és kiszállítom a hétvégére szánt

Tizennégy éves voltam, amikor apám nagy nehézségek árán elintézte, hogy járhatok a városi gimnáziumba. Nagy dolog volt ez akkor, de volt, amit nem sikerült sehogy elintézni. A kollégiumban nem volt férőhely. Más megoldás nem lévén gyalog jártam az első évben. Kint laktunk a várostól nyolc kilométerre lévő majorságban, ahonnan ugyan vezetett egy földút a városba, de a szomszédos falun keresztül, ami így majdnem