Történetek2021-04-13T14:34:03+02:00

A stég

2012. január. 21.|

Késő délután mentünk le fürödni. Mindig ilyen tájban jártunk le, mert ilyenkor már általában nincs nagy tömeg se a parton, se a vízben. És mégiscsak élvezetesebb a naplementében úszni egy jót. Vittem magammal a gumilabdát is, amit két napja vettem az egyik bazárban és ez nagyon jó ötletnek bizonyult, mert képesek voltunk órákon át játszani vele a vízben. Pár száz méterre a

Világvége

2012. január. 19.|

Azon a napon, amikorra a világvégét ígérték összejöttünk néhány barátommal. Gondoltuk jót beszélgetünk és főzünk valami finomat. Ha már egyszer véget ér a világ, legalább érezzük jól magunkat közben. Eredetileg négyen voltunk, de amikor a világvége elkezdődött egyik barátunk nem bírta ki, hogy ne menjen haza, bepattant a kocsijába és elhajtott. Soha többet nem hallottunk róla. Az egész nem tartott tovább két

A megátkozott árnyék

2012. január. 19.|

A vidéki városka egyetlen iskolájában kicsöngettek az utolsó óráról. Péntek volt, ilyenkor még nagyobb öröm kilépni az suli kapuján. A srácok pillanatok alatt eltűntek, kisebb nagyobb csapatokban vidáman indultak haza. Az intézmény előtti kis téren néhány fiú gyülekezett, valamiért ők nem siettek annyira. Pontosan a tőlük elvárható módon viselkedtek, Viccelődtek ugratták egymást, egészen addig, amíg az iskola kapujában meg nem jelent egy

A hatvan éves utazás – I.

2012. január. 19.|

Khaltor a kikötőváros a Nagy Szárazföld legnyugatibb részén épült, legmagasabb pontja sem volt feljebb, húsz méternél a tenger szintje felett. Ezt is úgy hordták össze a katedrális építésénél keletkezett törmelékből és a kitermelt földből. Ha másra nem is, de arra kiválóan alkalmas volt, hogy a világítótornyot ide építsék. A torony körül kis kövezett tér volt. Gyakran volt itt sok ember, néha többen,

Az öngyilkosok barlangja

2012. január. 19.|

Az ösvényen egy fiatal fiú sétált lefelé. Lassan kelletlenül mozgott, látszott, hogy a világon semmilyen fontos dolga nem lehet. Arcán valami furcsa kifejezés ült, de annyi bizonyos, hogy jókedvűnek látszott. István-, merthogy így hívták- amúgy is feltűnő jelenség volt. Jóképű, izmos fiatalember, akinek már a megjelenése is bizalmat keltett. De jókedvűnek, vagy boldognak sosem látta őt senki. Ha valaki, aki jól ismeri

Go to Top