A vidéki városka egyetlen iskolájában kicsöngettek az utolsó óráról. Péntek volt, ilyenkor még nagyobb öröm kilépni az suli kapuján. A srácok pillanatok alatt eltűntek, kisebb nagyobb csapatokban vidáman indultak haza. Az intézmény előtti kis téren néhány fiú gyülekezett, valamiért ők nem siettek annyira. Pontosan a tőlük elvárható módon viselkedtek, Viccelődtek ugratták egymást, egészen addig, amíg az iskola kapujában meg nem jelent egy

Khaltor a kikötőváros a Nagy Szárazföld legnyugatibb részén épült, legmagasabb pontja sem volt feljebb, húsz méternél a tenger szintje felett. Ezt is úgy hordták össze a katedrális építésénél keletkezett törmelékből és a kitermelt földből. Ha másra nem is, de arra kiválóan alkalmas volt, hogy a világítótornyot ide építsék. A torony körül kis kövezett tér volt. Gyakran volt itt sok ember, néha többen,

Az ösvényen egy fiatal fiú sétált lefelé. Lassan kelletlenül mozgott, látszott, hogy a világon semmilyen fontos dolga nem lehet. Arcán valami furcsa kifejezés ült, de annyi bizonyos, hogy jókedvűnek látszott. István-, merthogy így hívták- amúgy is feltűnő jelenség volt. Jóképű, izmos fiatalember, akinek már a megjelenése is bizalmat keltett. De jókedvűnek, vagy boldognak sosem látta őt senki. Ha valaki, aki jól ismeri

Ebben az évben négyezer éves voltam. 5973-at írtunk és ekkortájt az emberiség alig párezer főt számláló kolóniákban élt a Földön. A 21. századi országok nagy része egy-egy kolóniát tett ki az 59. században. Egy ilyen csoport tagjaként éltem már több mint kétezer éve. Persze mindig más és más kolóniát választottam, nehogy valahol feltűnjön, hogy nem öregszem. Hogy miért nem? Fogalmam sincs. Valami

A gyér forgalmú mellékúton három kerékpáros tekert. Közelebbről nézve látszott, hogy testvérek és a nyári szünet szabadságát élvezve hajtanak céljuk felé. Sok érdekes hely volt ezen a vidéken, amit egy fiatal szívesen meglátogat. Voltak hegyek, tavak, szakadékok, barlangok. A három fiú az egyik kisebb hegy felé vette az irányt és a magaslatra vezető ösvény bejáratánál letértek az útról. Igazából, alig lehetett kivenni