Tomi barátomról a mai napig nem tudok sokat. A játszótéren ismerkedtünk meg és hamar összebarátkoztunk. Mindössze 12 évesek voltunk és volt egy nagy közös témánk a paranormális jelenségek. Volt sok közös tervünk és álmunk, de valamiben különböztünk.

A párhuzamos dimenziók közötti átfedés, amely két, vagy több valóság között jöhet létre. Az adott helyszínen ilyenkor érzékelhetők mindkét valósságban létező tárgyak, természeti jelenségek, emberek és az élővilág. Az átfedésnél a saját valóságunkhoz viszonyítunk, tehát olyan dolgokra figyelünk fel, amelyek az átfedésbe került két vagy több dimenzióban a miénktől eltérő dolgokat mutatnak. A mi valóságunkhoz közeli, ahhoz nagyon hasonló, sok azonossággal létező dimenzióban

89’-ben történt, amit elmesélek. Balatonszemesen voltam táborban. Tizenhét éves voltam és nagyon élveztem a Balatonon a két hetet jó társaságban. Akkoriban nem voltak mobiltelefonok, még vezetékes sem mindenhol. Az ember egyszerűen megbeszélt valamit és ahhoz tartotta magát. Így volt a hazautazásommal is. A szüleim tudták, hogy mikor és hogyan érkezem. Vonattal szombat délután. Én eltértem a megbeszéltektől, ami nem volt nagy bűn. Legjobb

Amit most elmondok a hatvanas években történt. Pontosan 1969 nyarán. Tavasszal kaptam kiképzést az akkor használatban lévő PZL-101 repülőgép típusra és egyben mezőgazdasági repülésre. Amíg nem véglegesítették, hogy melyik brigádnál fogok dolgozni, addig helyettesként repültem különböző brigádoknál. A repülőgépes növényvédelemben új voltam, de a repülésben nem voltam éppen kezdő. Repülni tizennégy évesen kezdtem 1948-ban. Pár évet a MASZOVLET pilótájaként töltöttem LI-2-es belföldi járatokon,

Talán egy álom volt, vagy látomás? A mai napig sem tudom biztosan. A város más volt. Mintha egyszerre a múltban és a jövőben is lettem volna. Az Ady Endre utca ott is sétáló utca volt, de a pláza felől csak üres rétek és szántóföldek voltak és, mintha a dombok is közelebb lettek volna. Kerestem őt, a tömegben a sok járókelő között. Sok idő