Történetek2021-04-13T14:34:03+02:00

A kísérő

2009. március. 16.|

Tizennégy éves voltam, amikor apám nagy nehézségek árán elintézte, hogy járhatok a városi gimnáziumba. Nagy dolog volt ez akkor, de volt, amit nem sikerült sehogy elintézni. A kollégiumban nem volt férőhely. Más megoldás nem lévén gyalog jártam az első évben. Kint laktunk a várostól nyolc kilométerre lévő majorságban, ahonnan ugyan vezetett egy földút a városba, de a szomszédos falun keresztül, ami így majdnem

Az örökség

2009. március. 05.|

A temető kapuján egy fiatal férfi lépett be. Olyan határozatlanul lépkedett, mintha nem lenne teljesen biztos abban, hová is akar menni, de azért mégiscsak elindult egy irányba a temető legrégebbi parcellája felé. Kis városé volt ez a temető, de már olyan régen temetkeztek ide, hogy elég komoly méreteket öltött az elmúlt száz év során. Aki pedig a régi temetőrészbe igyekezett az jobban járt,

Elsüllyedt világ

2009. március. 01.|

A kiszáradt tómederben lomhán gurult egy lestrapált régi vasúti kocsi. A kocsi elején, láthatóan utólag hozzáépített fülkében egy keményvonású fiú figyelte a pályát. A kocsinak csak a hátsó részén voltak oldalfalai, elöl úgy festett, mint egy omnibusz, de csak egy sor ülése volt. Nem is lett volna szükség több ülésre, most is csak ketten utaztak a vezetőn kívül, ami érthető volt ezekben

A stoppos

2009. február. 28.|

Október elseje volt. Miskolcról autóztam Budapest felé a hármas úton. nem volt túl késő, talán este kilenc óra lehetett és borzalmas vihar söpört végig a környéken. Szerencsére alig volt forgalom, de így is viszonylag lassan lehetett haladni. Az ablaktörlő alig bírta törölni a vizet, a villámok hangjából hallatszott, hogy nem messze csapnak le. Füzesabonyt elhagyva a felhőszakadás, ha lehet még erősebb lett, de

A nyári lak kísértete

2009. február. 26.|

1990 nyarán az egész családom a balatoni családi nyaralónkhoz utazott. Ez a hely volt a legkedvesebb nekem a világon. A nyaralónk egy kétszintes családi ház  a hátsó udvarban egy kisebb vendégházzal, nagyon közel a vízhez. Érkezésünkkor nagybátyámék és unokatestvéreim már ott voltak és rögtön nekiláttak beosztani a házat, hogy minél kényelmesen elférjünk. A hangulat nagyon jó volt. Hamar kiderült a „beosztás”, megtudtuk, ki

Go to Top