Amit most elmondok a hatvanas években történt. Pontosan 1969 nyarán. Tavasszal kaptam kiképzést az akkor használatban lévő PZL-101 repülőgép típusra és egyben mezőgazdasági repülésre. Amíg nem véglegesítették, hogy melyik brigádnál fogok dolgozni, addig helyettesként repültem különböző brigádoknál. A repülőgépes növényvédelemben új voltam, de a repülésben nem voltam éppen kezdő. Repülni tizennégy évesen kezdtem 1948-ban. Pár évet a MASZOVLET pilótájaként töltöttem LI-2-es belföldi járatokon, illetve primőr árut szállítottunk külföldre. Az első feleségemnek nem tetszett, hogy keveset vagyok otthon és beadta a válópert. A válás mellett elérte, hogy politikailag megbízhatatlannak minősítsenek és ezzel véget ért a légitársasági karrierem. Évek teltek el, amíg nem repülhettem, mire végre az RNÁ munkát adott hatvankilencben.

Ezen a nyáron még nem helyeztek el végleg brigádnál, addig maradt a helyettesítés, illetve gépeket repültem át a brigádok repülőterei és a kaposújlaki javítóbázis között. Kaposújlakon a kötelező ápolásokat végezték a gépeken. Mivel a mezőgazdasági munkák nem állhattak le, a gépápolások idejére a brigádok csere gépet kaptak. Az én dolgom volt, hogy a csere gépet a brigádhoz átrepüljem az ápolásra szoruló gépet, pedig elhozzam Kaposújlakra.

Augusztus nyolcadikára ki volt írva egy gépcsere. A kész gépet kellett visszavinni Törökkoppány mellé. Rövid útvonal volt, nagyjából húsz, huszonöt perc. Jól ismertem a terepet. A gépen még volt valami dolga a szerelőknek, ezért csak délután háromkor vettem át az üzemeltetőktől. A motor meleg volt, beindítottam és a szokásos rutin ellenőrzések után beszúrtam a gázt és felszálltam. Néhány méter magasan visszafordultam, ahogy illik megsturcoltam a szerelőket. Felemelkedtem ötven méterre és ráfordultam az irányra. Nagyjából 35 fokon kellett repülni. Azt is fontos megjegyeznem, hogy szép idő volt, repülésre kiválóan alkalmas, gyenge déli szél és kiváló látás. Egyszóval könnyű és szép útvonalnak ígérkezett. A gép tökéletesen működött és a gyenge hátszélben hamar elértem Igalt. Igalban lakott a menyasszonyom és ez igényelt egy rögtönzött légibemutatót. Néhány rácsapás után folytattam az útvonalat. Emelkedni kezdtem és a domb legmagasabb pontja felett, úgy húsz méteren lehettem. Előttem Somogydöröcske, a távolban pedig jól látszott a Balaton. Ekkor 22 perce repültem és itt kezdődött a dolog.

Amúgy sem volt dobálós idő, de hirtelen olyan valószerűtlenül simán repült a gép, ami furcsa volt. Ellenőriztem a műszereket, de minden rendben volt. Aztán mintha lelassultam volna, úgy látszott alig haladok. Ránéztem az órára és már 26 perce repültem, ennyi idő alatt a brigád repülőterénél kellett volna lennem. A motor rendben volt, sebesség 120, de úgy álltam a levegőben, mintha viharos szembeszél lett volna. Mivel a gép rendben volt, nem tudtam másra gondolni, csak a szembeszélre.

Itt nagyon fontos megjegyeznem, hogy azt az érzést, amikor valami nagyon nem életszerű és mellette mégis minden rendben van, csak az értheti, aki már átélte. Keresed a hibát, a magyarázatot, de nem találsz mást, csak ami számodra racionális és közben érzed, hogy ami történik az minden csak nem racionális. A hatvanas évekről beszélünk. Nem ismertem olyan szavakat, mint a paranormális, de talán még az UFO kifejezést sem. Újra és újra végignéztem a műszerfalon, de minden rendben volt. Aztán egyszer felpillantottam a műszerekből és nem volt ott előttem a falu. Elsőre azt gondoltam túlrepültem rajta, de akármerre néztem nem láttam települést, pedig többet is látnom kellett volna. Láttam a Balatont és jól ki tudtam venni a tihanyi félszigetet, de az apátság nem volt a helyén.

A döbbenet nem megfelelő kifejezés arra, amit akkor éreztem.

Rövid hezitálás után emelkedve spirálozni kezdtem. Igal még biztosan megvolt, oda visszarepülök és kiderül hol rontottam el. De már nem volt meg Igal sem. Sehol semmilyen települést, utat, vagy bármilyen ember által épített dolgot nem láttam. Ezer méterig emelkedtem folyamatosan körözve, de az egyetlen, amit felismertem a Balaton volt. Elhatároztam, hogy elrepülök a Balatonig és ott jobban körülnézek. Innentől már pont úgy repült a gép, ahogyan kell. Szépen haladtam a terep felett és süllyedni kezdtem. Hamar elértem a Tihanyi-szorost, de sem a szántódi rév, sem más építmény nem létezett. Ekkor már az őrület határán voltan és úgy éreztem le kell szállnom az első alkalmas helyen. A boglári hegy jól látszott, elindultam arra. Boglárlellétől délre ismertem egy placcot, ahonnan szoktunk dolgozni, úgy gondoltam megpróbálom. A jól ismert placc nem volt sehol, a helyén erdő. Végül a boglári hegy tetején megláttam egy mezőt, ami jónak látszott. Kétszer áthúztam felette alacsonyan és jónak tűnt. Nagy fékszárnnyal szépen behúzattam és pár méteren megálltam. Leállítottam a motort és kiszálltam a gépből.

A hűlő motor pattogása borzalmas zajnak hatott a végtelen csendben. Pár száz méterre volt egy magaslat a hegy északi felén. Elindultam, hogy onnan körülnézzek. Csak, amikor felértem döbbentem rá, hogy leszálltam egy repülőgéppel, hogy szétnézzek egy magaslatról. De a körülményekhez képest ez nem is volt furcsa. Nézelődtem egy darabig. A félelmetes csendet csak azok a zajok törték meg, amit én keltettem. Nem volt légmozgás, semmilyen madár vagy állat nem látszott.

Visszamentem a géphez és alaposan körbejártam, átnéztem nincs-e valami baja. Leültem a gép szárnya alá az árnyékba, próbáltam magyarázatot találni és nem megőrülni. Hosszú ideig ültem ott mire rájöttem, hogy nem mozog az árnyék. Az órám este tízet mutatott, de a nap pont úgy állt, mint mikor leszálltam.

Fel akartam szállni, de az jutott eszembe, hogy az órám szerint késő este van, mi történik, ha hirtelen besötétedik, és nem tudok leszállni. Újra és újra körbejártam a gépet, figyeltem a környezetet, de semmi nem történt. Az órám szerint múlt az idő, már reggel öt órát mutatott, amikor elhatároztam, hogy felszállok. Átforgattam a légcsavart, beültem és indítottam. A motor hibátlanul működött, bemelegítettem és felszálltam. Keleti irányban repültem, egyetlen navigációs támpontom a tihanyi félsziget volt. Azt terveztem, ha elérem a félsziget vonalát, délre fordulok és elrepülök oda, ahol a furcsaságok kezdődtek. Tettem egy kört a Tihanyi-szoros felett és elindultam a nemlétező Igal irányába. Felemelkedtem hatszáz méterre és erősen meresztgettem a szememet, hátha észreveszek valamit, de továbbra is csak a zöld természet uralta a földet. Ösztönösen mértem az időt és rajzolgattam a térképemen, hátha később jól jön, ha tudom merre és mennyi időt repültem. Ekkor úgy számoltam, még egy óra üzemanyagom van, vagyis rövidesen le kell szállni. De hova?

Huszonöt perce repültem déli irányban a Balaton felől, amikor kicsit dobálós lett a levegő. Az iránytű volt az egyetlen műszer, ami egy rövid ideig rendellenesen működött, forgott körbe, de hamar elmúlt ez is. Végigfuttattam szemeimet a műszerfalon és mikor felpillantottam egy madarat láttam meg nem messze előttem repülni. Lenéztem és az első, amit láttam a brigád kis repülőtere volt. Ott állt a gép, amit ki kellett cserélni, meg összes jármű, amit a brigád használt.

Levettem a gázt és azonnal leszálltam. A brigád pilótája, akivel egyébként régi barátok voltunk kérdőre vont, hogy merre jártam, miért északról jöttem és pláne ilyen magasan. Elvicceltem a dolgot, azzal, hogy arra is van egy barátnőm és ezzel le volt tudva a dolog, de szerintem a barátom meg volt róla győződve, hogy eltévedtem.

Fogtam a táskámat, a térképet, amire jegyzeteltem repülés közben és beültem a másik gépbe, hogy visszarepüljek Kaposújlakra. Az órám szerint harminckét óra és huszonöt perc telt el Kaposújlaki felszállásom óta. A szerelő órájáról lelestem a pontos idős és beállítottam a sajátomat. Felszálltam, ráfordultam a Kaposújlaki irányra és szorongva tettem meg a rövid utat.

Nem történt semmi repülés közben. Leszálltam, átadtam a gépet az üzemeltetésnek és hazamentem. Csak otthon jöttem rá mennyire fáradt vagyok, pont, mint aki nem aludt két napja. Azonnal elaludtam és másnapra kipihenten, már távolinak tűnt a kalandom.

Amíg repültem, sosem beszéltem erről senkinek. Talán most sem tettem volna ha (XY) nem meséli el azt a furcsa történetét a Kamovval az elhagyott repülőtérről. Arra kérlek, ha ezt leírod, soha ne lehessen az én nevemmel összefüggésbe hozni.