Emlékszem, gyönyörű éjszaka volt…
Szellemtáncot járt a Hold,
Ezüstszínű gyöngy udvarban,
Felhők hátán lovagolt.
Erdőszélen, kies réten
Sétálgatva mentem éppen,
Lágy szellőben vándorolva
Álomszélen ringott Énem.
Gondolatban szárnyra keltem,
Csillagokkal elmerengtem,
Pislákoló fényözönben
Megfürödtem s megpihentem.
Izgalmas éjszaka volt,
Szellemtáncot járt a Hold,
Sápadt fénnyel megriadva
Felhők között meglapult.
Hirtelen a csendet törve,
Halk neszezés lágyan szőve
Gondolatból felriasztott,
S meglepődve néztem körbe
Szemem lassan körbejárva,
Erdőszéli fákat várva
Megakadt egy pillanatra
Egy suhanó árnyat látva.
Félelmes éjszaka volt,
Szellemtáncot járt a Hold,
Szembe maró sárga fénnyel
Felhők szélén kóborolt.
Megpillantva s megdermedve,
Sárga szempár rám meredve
Bilincsbe vert mozdulatlan
Tekintetét rám szegezve.
Előtörve éjszakából,
Erdei fák árnyékából,
Elém lépett szemtől szembe
Alvilági borzadályból.
Gonosz szeme engem nézett,
S én tudtam nincs oly végzet,
Hogy lelkemet elengedné
Bús alvilág, mély igézet.
S azóta hiába várom,
Nem jön éjen séta-álom,
Félelemben, ködben úszva
Csak a sárga szempárt látom.
Rémséges éjszaka volt,
Szellemtáncot járt a Hold
Vérben forgó, démon arccal
Vörös fénye átkarolt…
szerző: yvorl