A temetőgondnok szerette a szürke csapadékos napokat. Ilyenkor nyugodtabb volt a nekropolisz. Az emberek rossz időben elkerülték a helyet. A temetéseket természetesen ilyenkor is megtartották, de az emberek ilyenkor alig várták a végét és igyekeztek a parkolóba. Jó időben viszont szívesen sétáltak a hatalmas fákkal szegélyezett sétányokon. Ilyenkor sokan kihasználták, hogy a temetőben vannak és felkeresték hozzátartozóik sírját, ezzel megnyugtatva lelkiismeretüket.
Flynn Molton tizennégy éves korában kezdett a temetőben dolgozni, aminek már elmúlt a harmincadik évfordulója. Takarítóból lett sírásó, majd temetésrendező. Kemény tanulással és munkával lett a hatalmas nekropolisz gondnoka negyven éves korára. Tudta, hogy morbidnak tartják érte, de Flynn szerette a munkáját. És szerette a temetőt. Sokan magányos embernek gondolták és ez részben igaz is volt. Flynn Molton a hétköznapjait magányosan élte, de voltak barátai a városban és távolabbi vidékeken egyaránt. A távolabbi ismerősökkel terjedelmes levelezést folytatott és naponta írt, de kapott is leveleket. A városban élő barátaival gyakran találkozott és a város egyik elit klubjának is tagja volt. Sosem unatkozott, ha azon múlt, hogy ne legyen egyedül. De Flynn az egyedüllétet pontosan annyira kedvelte, mint barátai társaságát. Naponta sétált a hatalmas nekropoliszban gondolataiba merülve. Sokat olvasott, vagy éppen leveleket írt imádott dolgozószobájának magányában. Élvezte barátai társaságában az esti sörözéseket, vidéki kirándulásokat. Igazán közeli barátságban viszont kevés emberrel állt. Legjobb barátja egyben közvetlen munkatársa is volt, Jonah Nanzo a temető gazdasági vezetője. Barátságuk akkor kezdődött, amikor Flynn tizennégy évesen a temetőben kezdett dolgozni. Jonah édesapja volt az akkori gondnok, aki a temető dolgozóinak épített szolgálati lakások egyikében élt családjával. Flynn a nincstelen, árva kamaszfiú szintén itt kapott egy apró szobát szálláshelyéül. Jonah jómódú gyereknek számított, de ennek ellenére hamar összebarátkoztak. Jonah apja ennek kifejezetten örült, mert fia, aki egy elit gazdasági iskolában tanult és mindene megvolt, így jól rálátott a nehéz sorsú barátja életére. Flynn pedig a barátján keresztül rájött, hogy érdemes lesz tanulnia és ezáltal jobb élete lesz, mint az egyszerű sírásóknak, akikkel akkoriban együtt dolgozott. Régi és komoly alapokon nyugvó barátság volt az övék.
Az öreg temetőgondnok pár év után Flynn-t úgy kezelte, mintha a saját fia lett volna. Jonah már fiatalon a temető gazdasági osztályán dolgozott és végül egyazon a napon nevezték ki őket a temető két vezető státuszára.
A két jóbarát ekkor már elhagyta az ósdi szolgálati lakást és szomszéd telken takaros ikerházat építettek. Jonah fiatalon megházasodott, Flynn viszont agglegény maradt. Gyakran összejártak, évente együtt nyaraltak és Jonah két fia úgy tekintett apjuk legjobb barátjára, mintha a nagybátyjuk lett volna.
Nagy különbség volt a két barát között, hogy bár mindketten a temetőben dolgoztak, Flynn imádott ott lenni, még a munkaidőn túl is, míg Jonah semmivel nem érdeklődött jobban a temető iránt, mint egy átlagember. Mindegyiküknek volt hobbija, ami állandó ugratás tárgyát képezte egymás között. Flynn hobbija a levelezés volt, Jonah pedig szenvedélyesen gyűjtötte a bélyegeket már gyerekkora óta.
A temető könyvelője nem kedvelte a szürke esős napokat. Úgy gondolta, amúgy is eléggé nyomasztó, hogy a temetőben lévő irodája minden ablakából a végtelenbe nyúló sírokat látja. Ha még az idő is szürke sokkal nehezebb elviselni a látványt. Szerencsére a munkáját imádta és az íróasztala is úgy helyezkedett el, hogy háttal üljön az ablaknak. Az esős napokon még a háta mögött lévő ablak függönyeit is behúzta.
Ilyen gyűlölt szürke nap volt a harmadik negyedév negyvenharmadik napja. Sok volt a munka aznap, ráadásul több temetésrendező is betegszabadságon volt a profik közül, ami Jonah számára rémálom volt. Ilyenkor a kisebb tapasztalatú munkatársak folyamatosan kérdésekkel bombázták a számlákkal kapcsolatban. Átlagosan harminc temetés volt naponta és ugyanennyi temetésfelvétel. Ilyenkor, ha csak egy temetésrendező bénázott, nagyon megnehezítették a könyvelés és a gondnokság munkáját. A legnehezebb az volt, hogy az ügyfelek ebből semmit ne vegyenek észre. A kegyeleti szolgáltatás nagyon komoly emocionális hozzáállást igényel. Minden ügyfél élete nehéz időszakában érkezik ide és különösen érzékenyek mindenre, ami itt történik velük. Ha egy temetésrendező bizonytalan valamiben, rögtön a feletteséhez fordul, aki segít a helyes eljárásban.
Ezen a napon hat tapasztalatlan munkatárs teljesített szolgálatot, és ahogy telt a nap sokasodtak az ügyfelek is. A temetésrendezőkön egyre nőtt a nyomás és egyre többször kértek segítséget Jonah-tól, vagy Flynn-től, akik tökéletes profizmussal oldották meg egymás után a problémákat. A két jóbarát néha egymásra nézett egyik másik amatőr kérdés hallatán, de soha nem viselkedtek úgy a beosztottakkal, hogy bárkit megbántottak volna. Ezen a napon az egyik munkatárs nagyot hibázott. Érzelmi döntést hozott és hevesen reagált, pedig nem volt igaza.
Egy apró anyóka volt az ügyfél, aki a fiát temette. Özvegyasszony volt, eltemette férjét és a nagyobb fiát is. És most a kisebbik fiú is halott. Az anyóka minden fájdalma ellenére kedves, alázatos és csoda, de józan ésszel tárgyal az ügyintézővel. A néni apja és testvére mellé szeretné temetni a fiát. Az ügyintéző akadékoskodik, törvényre hivatkozik. A néni könnyes szemmel bizonygatja, hogy neki ezt megígérték, mikor korábban megváltotta a sírhelyet. Az ügyintéző konok, állítja, hogy az ügyfél téved. Az anyóka könyörög és sír a megalázó tehetetlenségtől. Végül az ügyfél kéri az ügyintézőt, hívja oda a főnökét.
– Sokan várnak rám! Csattan fel a fiatal ügyintéző. Csapkodva feláll és elviharzik a gondnokért, akit nem talál. A folyosón találkozik Jonah-val. Nem volt más, hát neki mondja el a problémát. A könyvelő kérdez. „Megnézte pontosan itt, ellenőrizte ott?”
És tesz fel számos kérdést mielőtt az ügyintézőt kísérve visszamennek az ügyfélhez. A könyvelő elmondta a nyers tényeket. Vigasztalóan, együttérzően, de elutasította az ügyfél kérését. Az anyóka könnyes arca megkeményedett, csendesen szó nélkül írta alá az elé tolt papírokat. Ezzel elfogadva, hogy kisebbik fia, és ha eljön az ideje ő maga is kilométer távolságra nyugszanak majd az eddig biztosnak hitt családi sírhelytől. Az ügyfél beletörődött, vereséget szenvedett. Az anyóka felállt, csendesen elköszönt és az ajtó felé tipegett.
– Na, végre! Mondta halkan az ügyintéző.
– Szenilis vénasszony, teljesen kiborított már.
A könyvelő döbbenten nézett ifjú kolleganőjére.
– Ezt meg sem hallottam. Mondta komolyan.
Ekkor vették észre, hogy az anyóka megint az asztalnál áll, felvesz a székről egy kendőt és csendesen elnézést kér.
– Elnézést, ezt itt felejtettem. Mondta alázatosan.
Aztán az ügyintézőre emelte tekintetét. Ez az arc már nem a kedves anyókáé volt. Tekintete harcias és határozott, de mégis udvarias.
– Én viszont jól hallottam! Mondta, és távozott.
Jonah-t nagyon bosszantotta a dolog, de sokan várakoztak, most nem tehetett semmit. Utasította a lányt, hogy folytassa a munkát és örült, hogy a többi ügyfél mit sem vett észre ebből a kellemetlenségből.
A nap továbbra is túlhajszolt és nehéz volt. Jonah többször is a gyakorlatlan munkatársak segítségére sietett, de hasonló konfliktus nem fordult elő több.
Néhány nappal később egy napos délutánon örök nyugalomra helyezték az özvegyasszony kisebbik fiát a temető új parcellájában több, mint egy kilométernyire édesapjától és testvérétől.
Jonah rövidesen elfelejtette a kellemetlen esetet és végezte mindennapi feladatait. Eljött az utolsó negyedév és vele együtt beköszöntött a tél. Egy borongós, szürke napon egyik ügyintéző engedélyezésre vitt hozzá egy előre megrendelt temetéssel kapcsolatos iratot. Rutinszerűen ellenőrizte az okmányt, aláírta és visszaadta az ügyintézőnek, aztán hirtelen mégis visszakérte egy pillanatra. A név valahonnan ismerős volt, de nem tudta honnan, ahogyan azt sem, miért írta fel magának egy cetlire az akta számával együtt. Az feljegyzést az elintézendő iratok közé dobta aztán sietve távozott, hogy Flynn barátjával ebédelhessen.
Az ebédidő után már nem volt ideje a feljegyzéssel foglalkozni és csak otthon, miután belemerült a bélyeggyűjteményébe jutott eszébe a név. Aztán már egész este, sőt éjszaka sem tudta kiverni a fejéből, de akárhogy gondolkodott nem tudta honnan ismeri a nevet.
Másnap első dolga volt, hogy előkeresse a cédulát és utánanézzen az elhunyt személynek. A titkárnőjével felhozatta az irattárból az ügyfél teljes anyagát. Az iratcsomó vastagságán azonnal látta, hogy az ügyfélhez több elhunyt is tartozik. Hosszasan böngészte az iratokat és csak az volt furcsa, hogy a család megváltott sírhelyére temettek több családtagot, kivéve pár hónapja egy férfit és pár napja egy nőt, akik valamiért az új parcellában kerültek örök nyugalomra. Villámcsapás szerűen jutott eszébe az anyóka. Látta maga előtt könnyes szemeit. És most az öregasszony került sorra, előre rendelkezve saját temetéséről, mint utolsó élő családtag, akinek nem maradt senkije.
Jonah igényes volt a munkájára és nagyon bosszantotta az eset. Újra és újra betolakodott gondolataiba az öregasszony könnyes arca. Végül lement Flynn irodájába és az egész történetet elmondta barátjának. Flynn átérezte a helyzetet és azzal nyugtatta barátját, hogy úgy sincs hozzátartozó, aki él, most már lépjenek ezen túl.
És túl is, léptek miután Jonah kirúgta a megbízhatatlan ügyintézőt, aki a helyzetet előidézte. Elmúlt a tél és valóban kezdett feledésbe merülni az eset.
Hosszú évek teltek el és a két jó barát közelített a nyugdíjazáshoz. Már mindegyikük kiszemelte az utódját, akinek majd átadja az egész életen át végzett munka tapasztalatait. Szükség is volt a jó szakemberekre, mert a város az utóbbi húsz éve alatt a duplájára növekedett és egyre több helyre volt szükség a temetőben is. A hely hiányát úgy oldották meg, hogy a régi gondozatlan sírokat felszámolták. Ezt mindig nagy körültekintéssel tették. Először előkeresték a régi aktákat és megpróbálták felvenni a kapcsolatot a hozzátartozókkal. Ha ez nem sikerült a sírra egy kis táblát helyeztek el, amin tájékoztatás volt olvasható a felszámolás időpontjáról. Ha ezek után sem jelentkezett senki, aki megfizette volna a sírhely árát, akkor a sírt felnyitották exhumálták a maradványokat és új bérlőnek adták ki a sírhelyet.
Az ilyen felszámolásoknál Flynn a gondnok és Jonah a könyvelő személyesen ellenőrizték, hogy mindent megtettek-e.
A harmadik negyedév negyvenharmadik napja volt. Borongós szürke időjárás és rekordnak számító negyvenöt temetés volt azon a napon. Flynn, ahogy mindig, most is élvezte, hogy csak a temetések környékén van ember a rossz idő miatt. Úgy döntött elsétál és ellenőriz néhány felszámolásra jelölt sírhelyet. Kettő közel volt az irodájához, hamar megszemlélte mindkettőt. És elindult a következő kettőhöz. Ezek már messzebb voltak, jó kilométernyit kellett sétáljon. Az egyik sírnál fiatal párt talált, akik éppen a figyelmeztető táblát vették magukhoz. Udvariasan bemutatkozott és megtudta, hogy a fiú felmenői nyugszanak ott. Elmagyarázta kit keressenek az irodaházban és örült, hogy ezt a sírt nem számolják fel. Flynn nem értett egyet a felszámolásokkal, sőt egyenesen kegyeletsértőnek és szentségtelennek tartotta ezt az eljárást. Az utolsó ellenőrzendő sírhoz érve látta, hogy négy elhunytat befogadó családi sírhely. Rettenetesen elhanyagolt volt. Ellenőrizte a papírján, hogy jó helyen jár-e és végül megnézte a táblát, ami a felszámolásra figyelmeztet. Minden rendben volt. Flynn nagyot nyújtózott és végignézett a régi parcellán. Elmerült gondolataiban, arra gondolt mi lesz, ha nyugdíjba megy. Hogy bírja majd ki a temető nélkül?
A gondolataiból az zökkentette ki, hogy úgy érezte valaki nézi. Körbefordult, de nem látott senkit. A távolban egy temetésen prédikált a pap, de ott a régi parcellában minden mozdulatlan volt. Ránézett az órájára és sietve visszaindult. Azonban alig tett pár lépést megint érezte, hogy figyelik. Visszanézett és egy apró öregasszonyt látott. Nem volt messzebb tőle tíz lépésnél. Pontosan annál a sírnál állt, amelyiket az imént ellenőrzött. Az öregasszony oldalt állt neki és a sírt nézte, mintha Flynn-t nem is látná. A gondnok döbbenten nézte az öregasszonyt. Nem tudta elképzelni hogyan került oda néhány másodperc alatt. Elindult a néni felé, aki lassan felé fordult és halkan, szinte suttogva, de jól érthetően azt mondta:
– Nézzenek utána a tévedésüknek és hozzák helyre a hibát.
– De pontosan miről tetszik beszélni? Kérdezte az anyókát.
Közben meghallotta a háta mögül közeledő elektromos golfkocsi zúgását, amin helyettese robogott felé.
– Végre megtaláltam főnök, vissza kell jönnie, mert megjött a koporsó szállítmány. Mondta a fiú Flynn-nek, aki közben félreállt a golfkocsi útjából és helyettesére nézett.
– Pillanat, csak beszélek a hölggyel.
– Milyen hölggyel? Kérdezte értetlen arccal a helyettes.
– Ezzel a hölggyel. Mutatott oda, ahol előbb még az öregasszony állt.
De már nem állt ott senki. Üres volt az út és az egész belátható része a parcellának. Flynn döbbenten magyarázta fiatal munkatársának, hogy előbb még ott volt egy idős nő. A helyettes csak annyit mondott, hogy a főnökén kívül senkit nem látott. Végül Flynn beszállta járműbe és visszament átvenni a szállítmányt. Csak ebéd után volt ideje átgondolni az átélt furcsa eseményt, de nem tudott vele mit kezdeni. Igyekezett nem gondolni rá. Mindenesetre a sírhely felszámolására vonatkozó papírra ráírta, hogy nem engedélyezi.
Jonah ezekben a percekben az asztalánál ült, háttal a temetőre néző ablaknak és éppen annak a fiatal könyvelőnek magyarázott, akit utódjának szemelt ki. Ahogy beszélt, olyan érzése támadt, hogy fel kell álljon, és ki kell nézzen az ablakon. Csak bámult kifelé és nem is értette mit néz. Aztán az ablak alatt nem messze észrevett egy apró öregasszonyt, aki egyenesen a szemébe nézett. Közben a fiatalember is felállt és a nagy üvegtáblához lépett, kíváncsian szemlélve mi lehet az, ami miatt a főnöke félbehagyott egy rendkívül fontos eligazítást. Jonah a fiatalemberre nézett és megkérdezte, ki lehet ez az öregasszony, aki őt bámulja, de az nem értette miről beszél az öreg könyvelő. Próbálta beazonosítani, amit a főnöke mutogatott, de továbbra sem látott semmit. Aztán hirtelen a fiatalember ellépett az üvegtől, teste megfeszült, szemeit lehunyta és suttogva, jól érthetően szólt a főnökéhez.
– Nézzenek utána a tévedésüknek és hozzák helyre a hibát!
A fiatalember teste elernyedt, kissé megtántorodott és újra kinyitotta a szemeit.
– Azt hiszem megszédültem. Mondta bizonytalanul és leült a székére.
Jonah újra kinézett az ablakon, de az öregasszony már nem látta. Faggatni kezdte beosztottját, de az még arra sem emlékezett, hogy az ablakhoz ment. Nem látott összefüggést a fiú viselkedése és az öregasszony között, sőt inkább a leendő utód miatt aggódott. Elküldte haza pihenni. Közben az öregasszony teljesen kiment a fejéből.
Flynn fejéből sehogy nem ment ki a furcsa délutáni kaland. Sok évtized temetői munka után először borzongott bele valamibe, amit ő csak temetői furcsaságoknak hívott. Mert máskor is előfordult pár furcsa, sőt egy kívülálló szemében félelmetes eset. De ez most más volt. Nem tudta elképzelni hogyan tűnhetett el az öregasszony. Abban viszont teljesen biztos volt, hogy ott volt és beszélt hozzá.
Napok teltek el, mikor Jonah a felszámolandó sírok számát egyeztette az egyre nagyobb helyigény számaival. A régi parcellában egyre sűrűsödő felszámolások kartonján ritka volt a visszautasított exhumálás. Meglepetten látta, hogy az egyik régi sírhoz tartozó kartonon Flynn aláírásával meg lett tiltva egy felszámolás. Kávézni mindig Flynn irodájában szoktak, gondolta most épp ideje van egy kis lazításnak és átsétált barátjához a kartonnal.
Amíg a titkárnőre vártak a kávéval Flynn elé tette a kartont. Az öreg gondnok hosszasan hallgatott a papír felett, majd a kávé mellett mindent elmondott Jonah-nak. Ezután a könyvelőn volt a hallgatás sora, hogy aztán ő is elmondjon mindent. Abban maradtak, hogy felhozatják a sírhely kartonját és utánanéznek, kihez tartozik.
Jonah agyába belehasított a felismerés, amint kezébe vette a karton. Tudta, ki ez a könnyes szemű öregasszony. És azt is tudta, hogy minden, amiben eddig hitt, gondolt, ellent mond annak, hogy ezt az öregasszonyt láthatta volna. Elmondta a gondnoknak a dolgot, de ő már semmire nem emlékezett a történetből, végül is neki csak pár mondatban lett felvázolva évtizedekkel korábban.
Flynn, viszont soha nem zárkózott el a lélek és a halál utáni élet lehetőségétől. Sokszor vitatkoztak is a témán materialista barátjával, de ő Flynn sem látott soha bizonyítékot erre. Most úgy gondolta, valami olyasmiben lehet része, ami ezt bizonyítja. Jonah éppen a dolog képtelenségéről kezdett beszélni, amikor a titkárnő a szobába lépett a kávés poharakért. A nő a tálcával a kezében kinézett az ablakon, majd a két férfi elé állva elrévült tekintettel felszólította őket:
„Nézzenek utána a tévedésüknek és hozzák helyre a hibát!”
Mindketten az ablakhoz léptek és jól látták a rájuk bámuló öregasszonyt.
Az öregasszony látogatásai pár napon belül rendszeressé váltak. Jonah általában az irodája ablakából látta, míg Flynn a temetőben tett sétái közben rendszeresen találkozott az anyókával. A kísértet soha nem tett mást csak figyelte őket és néha megjegyezte:
„Nézzenek utána a tévedésüknek és hozzák helyre a hibát!”
Akkor kezdték komolyabban venni a jelenséget, mikor már álmaikban is előjött az öregasszony.
Flynn állt elő az ötlettel. Úgy gondolta, könnyedén megtehetik, hogy az öregasszony és fia földi maradványait exhumálás után a régi családi sírhelyre temessék, amit ők ketten megválthatnak és újabb évtizedekig békében nyugodhatnak a holtak, most már egy helyen. Jonah egyetértett és elindította az engedélyezéshez szükséges procedúrát.
A kihantolás néhány héttel később történt meg. A két korporsó még ép volt. A fiú maradványai pontosan a temetéstől eltelt évtizedeknek megfelelően csontok és ruhafoszlányok voltak. Ellenben az öregasszony teste éppen olyan volt, mintha csak aludna. Hibátlan, az enyészetnek nyoma sem volt rajta. A koporsók tartalmát két új koporsóba helyezték át és azonnal átszállították a régi parcellába, ahol a családi sírban helyezték el őket. A mohás elkopott síremléket felcsiszolták és a neveket újra belevésték.
Jonah és Flynn az újratemetés után pár nappal meglátogatták közösen a sírt. Mindketten érezték, hogy meg kell fordulniuk. Mögöttük állt az anyóka és kedvesen mosolyogva köszönte meg, amit tettek. A kísértet elindult a sírja felé és lassan elhalványult.
A két barát között nem volt többet téma a lélek létezése.
szerző: viator