Ahol addig egy nagy és nyüzsgő város volt, most egy elhagyatott kopár vidék lett a katasztrófa után. Emberek csak elvétve akadtak, akik kis csoportokba gyűltek a könnyebb megélhetés érdekében. Mivel a népesség igen csak megcsappant előfordult, hogy egy-egy ilyen közösség egymástól, akár több száz kilométerre volt.
A pénz már semmiféle értékkel nem bírt, ezért újra visszajött a cserekereskedelem.
Egyik nap egy férfi indult útnak autójával, hogy újabb közösséget találjon. Korán indult, de estére sem talált életre utaló jelet. Nem tudott mást tenni, megállt, mivel az iránytű a sötétben nem látszott, ahogy a csillagok sem a nagy porfelhő miatt, amit az erősödő szél kavart fel. Éjjel tehát nem lehetett biztonságosan haladni, mert ha egyszer eltéved az ember, akkor biztosan meghal. A szél néhány óra alatt orkánná erősödött, ami errefelé nem volt ritka. Ahhoz, hogy az autót ne borítsa fel a szél, rögzíteni kellett, de mivel egyedül volt ezt nem tudta végrehajtani, csak befordult széllel szembe és pihenni próbált. Pár perc után egy papír csíkot ragasztott a szél a kocsi ablakára, amin ez állt:
„MEG FOGSZ HALNI”.
Rávilágított a fecnire a zseblámpájával és éppen, hogy elolvasta már tovább is vitte a szél. Úgy gondolta, hogy banditák akarják kirabolni és gyorsan tovább állt. Nagyjából száz kilométert ment előre ahol ismét megállt, hogy végre aludjon egy keveset. De a szél ismét egy üzenetet kézbesített számára, amin most az állt:
„HIÁBA MENEKÜLSZ”.
Az autó tetején volt egy nagy lámpa, amit belülről lehetett irányítani, körbevilágított és az autó előtt nem messze egy furcsa szerzet állt. Nem lehetett jól látni a nagy por miatt, de volt benne valami furcsa. A hosszú kabátját a szél nem lebegtette, csak mereven állt ott. Lassan elkezdett közeledni, végül már ott állt az autó elejétől pár méterre. A lámpa fényét úgy nyelte el, mint ahogy a fekete lyukak a világűrben. Az arca nem látszott, mert csukja fedte. Annyira elterelte a figyelmét a látvány, hogy eszébe sem jutott elhajtani, pedig jó oka lett volna rá. Az alak lassan elkezdte felemelni a fejét, de amikor megpillanthatta volna az arcát egyszerűen köddé vált. Körbevilágított a lámpával, hogy lássa, hova tűnt, és az egész autót ilyen alakok vették körül. Fagyos rémület vette körül. Mire észbe kapott és menekülni akart, az először látott alak újra megjelent, de most már mellette az ülésen. Ebben a pillanatban a lámpa elaludt, az ajtók bezáródtak. A menekülés teljesen lehetetlen volt. Az alak rávetődött és kiszívta belőle az életet.
Napokkal később találtak rá. A férfi után csak a csontra tapadt bőr maradt. A környéken lakó kolónia tagjai nem először találkoztak ezzel a jelenséggel, de nem tudták megmagyarázni. Az elkövetőket maguk között csak úgy hívták: a mutánsok.

írta: Gaben