A baba ott ült az asztalon. Futkosott a hideg a hátamon. Hogy került oda? Próbáltam racionális magyarázatot találni. Azzal zártam le a dolgot, hogy a kislány valamiért visszahozta, bemászott a kapun és az asztalon hagyta. Tudtam, hogy ez ostobán valószínűtlen, de muszáj volt valamivel nyugtatnom magam. Kinyitottam a házat, kitártam minden ablakot, had szellőzzön.

Mire visszamentem a teraszra, ott találtam a szomszéd nénit kezében a babával. Úgy tartotta, mintha élő gyerek lenne. Mikor meglátott rögtön a babáról kezdett beszélni. Elmondta, hogy a házat hatvan éve építette az unokatestvére és halálukig itt laktak. Amikor a ház elkészült és beköltöztek összejött a rokonság és vittek mindenfélét ajándékba a fiatal párnak. A baba is az ajándékok között volt. Furcsa ajándék egy ilyen baba egy házavatóra, de Annus néninek, a fiatalasszonynak nagyon tetszett. Talán azért is volt annyira kedves számára, mert az erdélyi testvére hozta ajándékba. Annus néni varrónő volt és szebbnél szebb ruhákat varrt a babának. Vigyázott rá és a kanapé támláján tartotta, mint valami becses dísztárgyat.

A sovány kis öregasszony sokáig beszélt és végül azt mondta tegyük vissza a babát a helyére és már indult is befelé a szobába. Utána mentem és sajnáltam, amikor döbbent arccal vette tudomásul, hogy a szoba teljesen üres. Elnézést kért, amiért berontott a szobába és azt mondta, leginkább azon csodálkozik, hogy a baba itt van, mert nem szabadna itt lennie.  De ezután hiába faggattam, hallgatásba burkolózott. Aztán kezembe nyomta a babát és sietve távozott.

Ott álltam a babával a kezemben és valahogy ellenszenvessé vált körülöttem az egész ház. Olyan érzésem volt, mintha betolakodó lennék, akinek ugyan joga van itt bármit tenni, de erkölcsi alapja az nincs. A sok holmi járt az eszemben, amit gondolkodás nélkül dobtam a szemétbe. A bútorok, melyek emberek teljes életét szolgálták ki én, pedig aprópénzért eladtam őket. A ház, amit valaki saját otthonának épített, most az enyém lett. Egy idegené, aki csak annyit tett, hogy kifizette. Nem tettem hozzá semmit a két kezemmel.

Az építész barátom zökkentett ki furcsa gondolataimból. Köszönt és csak nézett rám kérdően. Ostobán nézhettem ki az üres szoba közepén egy babával a kezemben. Örültem, hogy jött. Elkezdte felmérni a házat, hogy minél hamarabb elkészítse a felújítás terveit. Órákon át mértünk beszéltünk és mire elment, a baba is kiment a fejemből. Nem sokkal az építész távozása után bezártam a házat és visszamentem az albérletbe, hogy összepakoljak, mert pár napra külföldre szólított a munkám.

Mire hazaértem készen álltak a tervek és építész barátom nekilátott a felújításnak. A ház tele volt mindenféle munkásokkal. Hatalmas ütemben végezték a munkát, napról napra közeledtünk a felújítás végéhez. Már az utolsó simításokat végezték a házon és egyre kevesebb munkás vett részt a munkálatokban, mikor újra láttam a babát. A baba, amit a melléképületben tettem le egy hónappal azelőtt, most az egyik fiatal segédmunkás kezében volt, aki éppen azzal szórakozott, hogy egy vezetékdarabot hurkolt a baba nyakára és a kábelnél fogva fellógatta, mint egy akasztott embert. Másik két társa nagyon jól szórakoztak ezen és felháborodtak, mikor rájuk szóltam. Magamhoz vettem a babát, és magam is meglepődtem, hogy milyen gondosan poroltam le a ruháját. Kivittem a teraszra és az asztalra ültettem. Közben hallottam, hogy a három suhanc a hátam mögött gúnyolódik rajtam. Aztán eltelt pár óra, amíg a városban voltam építőanyagot vásárolni és arra értem vissza, hogy a fiúk megint a babával játszanak. Nem vették észre, hogy bejöttem az udvarba és miközben rám meg a babához való viszonyomra tettek ízléstelen megjegyzéseket, egyikük arra vetemedett, hogy a babával közösülést színlelt. Hirtelen elhallgattak, mikor megláttak. Én nem szóltam semmit, csak bementem a házba. Mire én végeztem a dolgommal a munkások már elmentek haza. Én is indultam már, de előtte magamhoz vettem a babát és bedobtam a kocsim csomagtartójába.

Másnap korán érkeztem a házhoz. A munkások kevesebben voltak és a főnök is hiányzott. Órák teltek el mire végre megérkezett feldúlt tekintettel. Reggel tudta meg, hogy a brigád három legfiatalabb tagja meghalt. Az a három fiú, akik a babával fajtalankodtak előző délután. Egyikük a nyolcadik emeleti lakásának erkélyén dohányzott és kizuhant, a másikat egy teherautó ütötte el hajnalban, a harmadik pedig este belefulladt a fürdőkádba. A munkások döbbenten fogadták a hírt, egyiküknek az egyik srác rokona volt. Ez lett volna az utolsó napjuk és befejeződik a munkájuk nálam, de mondtam, hogy menjenek mind haza és majd pár nap múlva befejezzük.

Örültem, hogy percek alatt eltűntek a brigádvezetővel együtt. Amint kiléptek a kapun, legyőzött a borzalmas hányinger, amit éreztem. A vécé előtt térdeltem és tudtam, hogy a babának köze van a tragédiához. Mikor végre alábbhagyott a hányinger, felálltam, megmostam az arcom és megfordultam. A baba ott ült a fürdőszoba küszöbén. A kocsi zárva volt, nem vehette ki senki. Átléptem rajta és kirohantam az udvarra. A napfény jót tett, percekig ültem a lépcsőn. A szomszéd néni szólított meg a kerítésen keresztül. Látta, hogy baj van, de nem mondtam neki semmit. Viszont elkezdtem érdeklődni a babáról. Sokat és feleslegesen beszélt mindenféléről, de a kérdésemre nem kaptam választ.

Szerző: viator