Egy nappal apám látogatása után egy autókereskedő hívott fel. Azt kérte egyeztessünk időpontot, amikor átveszem a kocsit, amit számomra rendeltek. Nem sokkal a kereskedő után apám is hívott, elnézést kért, amiért megkésve, de ő is tájékoztatott a kocsiról. Azt mondta nagy szükségem lesz rá a munkám végzéséhez.

Napok óta lázadozom az ellen, amit apámtól eddig megtudtam, de továbbra is van egy mélyen belülről jövő érzés, ami apám követésére késztet.

Egyeztettem a kereskedővel, aki ma haladéktalanul fogadott. A fiatal autó nepper bizalmas stílusban viselkedett. Lemásolta az igazolványaimat és a papírmunka végeztével az autószalon mögött elterülő hatalmas használt autó telepre vezetett. Lett volna ötletem, hogy melyik kocsit válasszam, de végül egy kopottas terepjáró mellett álltunk meg. Átadta a kulcsot és biztatott, hogy szálljak be. Amekkora csalódás volt a kocsi külseje, annyira meglepett a belseje. A terepjáró valójában teljesen új volt. A kereskedő látta a meglepetésemet és elmondta, hogy apám rendelte így a kocsit, ahogy az mindig is szokás. Mert így nem feltűnő. Arról is biztosított, hogy az összes extra funkció és titkos rekesz is be vannak építve.

Fogalmam sem volt miről beszél.

Átvettem a kocsit és nagy élvezettel kihajtottam a telepről. Jó nagy kerülővel hazaautóztam. Élveztem a szomszédok kíváncsi pillantását, amikor leparkoltam a kocsibeállón. Anyám az ajtóban fogadott.

– Apád már itt van. Mondta olyan hangsúllyal, mintha a vacsora készültségi fokáról tájékoztatna.

Apám a konyhaasztalnál ült, de nem volt egyedül. Egy korom béli srác ült azon a széken, amit jómagam a saját helyemnek tartottam gyerekkoromtól fogva. A srác vigyorogva felpattant és kezet nyújtott.

– Dávid! Mondta röviden és visszaült a helyemre.

– Ő Dávid. Mutatta be apám is a srácot.

– Ő az unokatestvéred és a következő időben vele fogsz dolgozni. Be fog vezetni a tudásba, amit az örökséged révén vagy jogosult megkapni.

Ezek után apám közölte, hogy Dávid itt marad ma este velem és holnap ketten indulunk. Azt nem mondta hová. Mielőtt kilépett az ajtón azt mondta, karácsonykor majd együtt töltünk pár napot, de addig sok dolga van.

Anyám rövidesen elment otthonról és én kettesben maradtam Dáviddal. Ez a srác olyan lazán és közvetlenül viselkedik, ami nekem kissé idegen. Azonnal átvette az irányítást és elindultunk kocsikázni, mert látni akarta az új „verdát”. Fel-alá kocsikáztunk a városban, aztán kávézni akart és végül egy presszó teraszán kötöttünk ki. Dávid úgy beszél velem, mintha régi barátok lennénk. Az sem érdekelte, hogy a teraszon az összes szomszéd asztalnál hallják, amint megkérdezte: „Van-e csajom és mikor dugtam utoljára”?

Mielőtt hazajöttünk el kellett vigyem pizzázni, aztán vett a sarki kisboltban egy rekesz sört. A pizzázás ellenére hatalmas étvággyal falta a vacsorát, amit anyám főzött. Végül kikövetelte, hogy a hátsó teraszon sörözzünk. Sokat ivott és még többet beszélt. Leginkább kocsikról és nőkről volt szó. Nagyon fárasztó a srác. Akartam a munkáról kérdezni, de túlzottan fáradt voltam hozzá. Inkább csak udvariasan hallgattam. Éjfél elmúlt, mire végre úgy döntött, hogy feküdjünk le.

Anyám házában csak két hálószoba van. Egyik anyámé a másik az én szobám. Eddig nem gondoltam rá, de most tudatosult bennem, hogy az én szobámban fog aludni. Ahogy felértünk a szobámba, Dávid részegen rám vigyorgott, lazán meztelenre vetkőzött, aztán végig terült a franciaágyon és már aludt is.

Én viszont nem tudok aludni. A naplót írom, és azon gondolkozom, mit hozhat a holnap. Ha ez a nap ilyen nehéz volt Dáviddal, vajon milyen lesz majd a jövőben?