1997/02

  Hazafelé jöttünk a balatoni nyaralónkból. Mindig ugyanazon az útvonalon és mindig késő este szoktunk vasárnap hazajönni a hétvégi nyaralásból, mert így sokkal kellemesebb volt az idő és alig volt forgalom. Az útvonal mindig ugyanaz volt. Balatonboglár, Lengyeltóti, Somogyvár, Kaposvár. Sosem tartott tovább az út egy óránál, de legtöbbször ötven perc alatt otthon voltunk kaposvári házunknál.
  Ezen az estén sokáig lent voltunk a parton fürdeni és röplabdázni, ezért az indulás még későbbre nyúlt, nagyjából éjfél előtt húsz perccel indultunk és minden rendben ment, amíg meg nem álltunk „egy pillanatra” Somogyvár után. Apám és bátyám indulás előtt jól besöröztek, úgyhogy szükséges volt egy technikai megállás. Miután visszaszálltak a kocsiba elindultunk a kis parkoló kijáratához, de mikor a lámpa a kijáratot kezdte megvilágítani, egy furcsa alak állt előttünk, pont középen. Anyám azonnal fékezett és vártuk mi fog történni, de az alak nem mozdult. Alig pár másodperc elteltével a sötétből újabb alakok jöttek elő és mindannyian egyre közelítettek a kocsihoz, amikor egészen közel jöttek, már láttam az arcukat is, de nem emberi arc volt és a szemük helyén nem volt semmi csak fekete lyuk. Apám gyorsan lenyomta a zárakat és rákiabált anyámra, hogy induljon, akkor is, ha elgázolja valamelyiket. Elindultunk, de amikor már el kellett volna gázolni az előttünk álló alakokat azok egyszerűen a helyükön maradtak és a kocsi belsejébe kerültek. Hideg kezeket éreztem az arcomon és hallottam, ahogy a bátyám ordít és anyám sikít. Ezután minden elsötétült.

A következő pillanatban otthon voltunk a házunk garázsa előtt és reggel négy óra volt. Szüleim csak percekkel később fogták fel, hogy itthon vagyunk, bátyám viszont úgy aludt, mintha semmi nem történt volna. Lassan kivilágosodott és kezdett múlni a félelem, de a bátyám még mindig semmire nem emlékezett és azóta is hülyének néz minket.


Megjegyzés:

Az esetet a család kisebbik gyereke jelezte (17 éves lány) még aznap délután. A bejelentés után azonnal helyszínre mentünk és nyomokat kerestünk. A földes parkolóban jól látszott egy kocsi nyom, ami beállt, megfordult és a kijárat felé indult, majd kipörögtek a kerekei és nem volt tovább nyom.
Kiderítettük, hogy Osztopánban, ebben az időben a körzeti rendőr az út mellett állt a kocsijával és minden arra járó autót megállított, de ez nem volt közöttük.
Napokon át kutattunk a környékbeli településeken, esetleges szemtanuk után, és Pamukon volt két fiatal, akik az eset időpontjában „furcsa vörös fényt” láttak rövid ideig.
A család az eset után tíz nappal arrogánsan közölte, hogy hagyjuk őket békén, különben rendőrt hívnak. Ennek ellenére a lány továbbra is tartotta velünk a kapcsolatot, így tőle tudtuk, meg, hogy az eset után pontosan két hónappal a bátyja a balatoni nyaralóban öngyilkos lett.

Hozzászólások