1999/01

"A fiammal vannak problémák már három hónapja, minden éjjel kísérteteket lát. Tavaly áprilisban költöztünk ebbe a mostani házunkba miután elváltam a férjemtől. Eleinte nem is történt semmi és a lányom nem is nagyon vett észre ezekből  a dolgokból semmit, mert ő Pécsen jár egyetemre és csak ritkán van itthon.
A fiam a belső kis szobában alszik és először úgy kezdődött nála a dolog, hogy állandóan felébredt éjjel, aztán később azt érezte, hogy valami lehúzza a takarót róla. Nem egy félős gyerek, meg ugye már tizenhat éves elmúlt, de egyre jobban látszott rajta, hogy nem alussza ki magát, már az osztályfőnöke is szólt emiatt. Aztán egyre többször fordult elő, hogy a fiam átjött az én szobámba éjjel és ott aludt a másik ágyon, mert a sajátjában úgy érezte, hogy figyeli valaki és nagyon félt.

Azt gondoltam, hogy komoly baj lesz vele és nagyon aggódtam, ezért elvittem az orvoshoz, aki rögtön beutalta egy elme szakrendelésre, ahol az orvos ugyan egyértelmű véleményt nem mondott, de felírt néhány gyógyszert, többek között altatót is. Na ettől aztán tényleg végigaludta az éjszakát és vagy két hétig semmi nem történt. Egyik éjjel - ez volt tegnap előtt -  későn értem haza és a fiam már aludt, benéztem hozzá a szobájába és nem akartam hinni a szememnek. Az ágy végénél egy szürke öregasszony állt, olyan volt, mint egy fekete fehér fénykép, de csak egy pillanatig láttam és teljesen eltűnt. Persze nagyon megijedtem, de azzal nyugtattam magam, hogy a szemem káprázik. Becsuktam az ajtót és elkezdtem lefekvéshez készülni. Éppen a fürdőszobában voltam, mikor rettenetes ordítást hallottam.

A fiam volt az, kétségbeesve rohantam hozzá. Az altatóktól teljesen kába volt és remegett a félelemtől, magamhoz öleltem és ekkor vettem észre hogy tiszta vér a pólója. Felkapcsoltam a lámpát és ekkor láttam, hogy az egész ágy véres levettem róla a pólót és láttam, hogy egy hatalmas nyílt karmolás szerű seb fut végig a nyakától az ágyékáig négy csíkban és ugyanez a hátán is megvan. Azonnal mentőt hívtam. A mentőorvos pedig kihívta a rendőrséget, akik persze nem találtak semmit és most engem gyanúsítanak, hogy bántalmaztam. A fiú persze az altató hatása alatt elmondta, hogy miket tapasztalt, ezért most a pszichiátrián van, és nem látogathatom."

A kivizsgálás:

Az asszonnyal kimentünk a helyszínre és elhelyeztünk egy kamerát a szobában és mindent végigfényképeztünk, de sem a kamera, ami tíz napig volt fent sem a fényképek nem hoztak eredményt, a házban pedig semmit nem találtunk, ami magyarázattal szolgált volna. Az asszonynak segítettünk ügyvédet keresni, hogy tisztázza magát és visszakapja a fiát, mi pedig kutatásba kezdtünk a ház történetével kapcsoltban.
Kiderült, hogy a házat 1926-ban építette egy tehetős kereskedő, aki később a világháború idején tűnt el, de nem katonaként, mert ekkor már hatvan éves volt, hanem egyszerűen az üzletükből este zárás után. Felesége és lánya továbbra is a házban éltek. Felesége 1947-ben halt meg lányuk viszont 1978-ig élt a házban. Ez a lány sosem ment férjhez és még halála évében is tanítónőként dolgozott részmunkaidőben egyik iskolá-ban és magántanárként illemtan órákat adott, de kizárólag lányoknak. Aztán örökösök nélkül halt meg és a ház állami tulajdon lett. Többször kiutalták közalkalmazottaknak szolgálati lakásként de senki nem lakott benne egy évnél tovább. Végül  a kilencvenes évek közepén az önkormányzat eladta és egy vállalkozó vette meg befektetésnek. Szépen felújította és árulni kezdte az egyébként rendkívül szép házat. És mivel jó áron kínálták, pont megfelelt egy kétgyerekes elvált asszonynak.

Néhány nap alatt nem is túl nehezen ennyit sikerült megtudni és valószínűleg nem is tudunk meg soha többet, ha a szembe szomszédban lakó idős hölgy nem gondolja meg magát és nem áll szóba velünk. Először mikor kérdeztük azt mondta, hogy jobb ha nem bolygatjuk az ügyet, de épp az utolsó napon kiszólt az ablakon, hogy menjünk be hozzá egy teára. Elmondta, hogy ő még kislánykorából emlékszik a ház eredeti „urára” és nagyon gonosz ember volt, mindenki félt tőle és nagy vagyonát főképp úgy gyűjtötte, hogy másokat becsapott, valószínűleg ez is lett a veszte. Az Irénke kisasszony pedig még talán az apjánál is gonoszabb volt a tanítványai rettegtek tőle, de még mi a szomszédok is féltünk tőle. A fiú gyerekeket pedig egyenesen gyűlölte, képes volt arra is, hogy az utcán ok nélkül felpofoz egy kisfiút. Végül úgy halt meg, hogy elesett a konyhába és combnyaktörése lett, de nem tudott felkelni és mivel nem hiányzott senkinek csak napok múlva találták meg holtan. Aztán a tanács többször kiutalta a házat de mindenki elköltözött hamarosan. A szomszédok közül senki nincs aki bemenne  abba házba.
Látszott a nénin, hogy komoly és nagyon negatív érzelmei vannak volt szomszédjával kapcsolatban.

Végül a fiút hazaengedték és miután a drogok kitisztultak a szervezetéből újra normális életet élt, de a házba soha többet nem volt hajlandó bemenni. Attól a naptól, hogy hazaenged-ték, édesanyjával a nagyszülőknél éltek és árulni kezdték a házat.

Összegzés:

    Az esettel kapcsolatban egyetlen magyarázat, vagy bizonyíték nem került elő. A rendőrség állítását, miszerint a fiú vagy az anyától, vagy másik természetes személytől, esetleg baleset során szenvedte el sérülését, az cáfolta számunkra, ahogy az anya és a fiú viselkedett. Egyszerűen a félelem vezette őket hozzánk és mikor nem találtunk megoldást egyszerűen, azonnal elköltöztek…    

Hozzászólások