A frontsebész

  Régen történt velem ez a dolog, több mint hetven éve. Nagyjából húsz éves lehettem és harmadéves az orvosi egyetemen. A polgárháború már évek óta zajlott és az egyre elkeseredettebb, de kitartó lázadó erők nem engedtek a birodalmi elnyomás hatalmas erőinek. Szóval ebben az évben megkaptam a parancsot, hogy az egyetemet szüneteltetve vonuljak be a birodalmi hadsereg frontvonal mögötti kórházához.

Bővebben: A frontsebész

A térkép

  Nagybátyámtól egy vidéki házat örököltem. Nem nagyon örültem neki, mert távol volt a várostól és hatalmas telek tartozott hozzá, amivel rengeteg dolog szokott lenni. Egyik hétvégén kimentem szemügyre venni a hagyatékomat. A telken hatalmasra nőtt a gaz, az épületről hullott le a vakolat, és a házban is hasonló volt a helyzet. Hatalmas padlás volt a ház felett. Már a padlásfeljárónál láttam, hogy tele van mindenféle kacattal.

Bővebben: A térkép

Világvége

    Azon a napon, amikorra a világvégét ígérték összejöttünk néhány barátommal. Gondoltuk jót beszélgetünk és főzünk valami finomat. Ha már egyszer véget ér a világ, legalább érezzük jól magunkat közben. Eredetileg négyen voltunk, de amikor a világvége elkezdődött egyik barátunk nem bírta ki, hogy ne menjen haza, bepattant a kocsijába és elhajtott. Soha többet nem hallottunk róla.

Bővebben: Világvége

Akik elfelejtettek elköltözni

   Ez a dolog 1990-ben történt velem. Abban az évben végeztem fényképészként az iskolában és hiába jártam be az országot, nem találtam munkát. Zavaros időszakot éltünk és ugyan bőven volt téma riportfotóhoz és én nem is hagytam ki egyet sem, de sajnos elvétve tudtam eladni a képeimet.  Mindent elkövettem, hogy bekerülhessek valamelyik magazin fotósai közé és egy akkor megjelenő természettel foglalkozó folyóirat ki is írt pályázatot, amit nagy lehetőségnek tartottam. Három hónapom volt, hogy olyan természetfotót készítsek, ami ehhez megfelel és én el is követtem mindent. Állandóan a környékbeli erdőket-réteket jártam és készítettem is egyre több használható képet.

Bővebben: Akik elfelejtettek elköltözni

Elrabolva II. rész

  Első hallásra kicsit ijesztő volt a regressziós hipnózis gondolata, egyben vonzott is a gondolat, hogy megtudjam mi történt velem a kiesett 5 és fél órában. De féltem is attól, amit esetleg megtudhatok. Sokadik rendelésen töltött óra után végre késznek éreztem magam a hipnózisra, végre kezdett rendbe jönni az életem, a munkahelyemen is végre visszaállt az egyensúly, sőt egyre jobban teljesítettem es egyre több komoly projektben vehetettem reszt. Teljesen bele feledkeztem a munkába es a legújabb hobbimba.

Bővebben: Elrabolva II. rész