A stég

  Késő délután mentünk le fürödni. Mindig ilyen tájban jártunk le, mert ilyenkor már általában nincs nagy tömeg se a parton, se a vízben. És mégiscsak élvezetesebb a naplementében úszni egy jót. Vittem magammal a gumilabdát is, amit két napja vettem az egyik bazárban és ez nagyon jó ötletnek bizonyult, mert képesek voltunk órákon át játszani vele a vízben. Pár száz méterre a parttól volt a jól bevált helyünk, egy homokpad, ahol a víz csak térdig ért. Most is odamentünk és nagyon jól szórakoztunk. Mikor meguntuk a labdát beljebb mentünk úszni egyet. Jócskán bementünk és kifelé versenyt úsztunk és bár nem én nyertem meg, még is nagyon jó volt. Teljesen kifulladva értünk vissza a homokpadhoz. Elnyúltunk a vízben, pihentünk és beszélgettünk mindenféléről.

Bővebben: A stég

Ösvény

A gyér forgalmú mellékúton három kerékpáros tekert. Közelebbről nézve látszott, hogy testvérek és a nyári szünet szabadságát élvezve hajtanak céljuk felé. Sok érdekes hely volt ezen a vidéken, amit egy fiatal szívesen meglátogat. Voltak hegyek, tavak, szakadékok, barlangok. A három fiú az egyik kisebb hegy felé vette az irányt és a magaslatra vezető ösvény bejáratánál letértek az útról. Igazából, alig lehetett kivenni ennek a turistaútnak a körvonalait, mert erre ritkán jártak a turisták. Ők hárman, pedig pontosan ezért jöttek ide.

Bővebben: Ösvény

A város másik oldala

Azon a héten kezdődött a nyári vakáció. Ha jól emlékszem szerda volt, forró júniusi nap. Panellakásunkban már reggel elviselhetetlen volt a hőmérséklet, nem is terveztem sokáig itt maradni. Motorozni kell ilyen jó időben, gondoltam és már indultam is. A motoromat nagyszüleim kertes házának garázsában tartottam, elindultam hát a város másik felére. Az út gyalog sose, tartott tovább harminc percnél. A város főterén annak ellenére, hogy rendkívül forró nap ígérkezett rengeteg fiatal volt. Látszott, hogy most a nyári szünidő elején ki kell, tombolják magukat akármilyen is az időjárás.

Bővebben: A város másik oldala

Elsüllyedt világ

A kiszáradt tómederben lomhán gurult egy lestrapált régi vasúti kocsi. A kocsi elején, láthatóan utólag hozzáépített fülkében egy keményvonású fiú figyelte a pályát. A kocsinak csak a hátsó részén voltak oldalfalai, elöl úgy festett, mint egy omnibusz, de csak egy sor ülése volt. Nem is lett volna szükség több ülésre, most is csak ketten utaztak a vezetőn kívül, ami érthető volt ezekben az időkben.

Bővebben: Elsüllyedt világ

Az ártatlanok bűnhődése

1998 májusában költöztünk be új otthonunkba. Addig egy budapesti lakótelepen laktunk és ahhoz képest ez maga volt a földi paradicsom. Apám orvos volt és hosszú várakozás után itt, Kaposváron kapott jól fizető állást egy magánklinikán. A város egy különálló településén sikerült vennünk egy házat, persze hitelre, de olcsó volt és mi nagyon szerettük. A kis városrész olyan volt, mint egy zsákfalu, a várostól 6 kilométerre. Öten voltunk a családban, szüleimmel, öcsémmel és bátyámmal. Öcsémmel egy szobában laktunk, de a bátyám, aki már egyetemista volt külön szobát kapott és apám ígérete szerint, következő évtől átalakítjuk a házat és akkor az öcsémmel is szétköltözhetünk. Az első egy év eseménytelenül telt el.

Bővebben: Az ártatlanok bűnhődése