Halhatatlanok

  Ebben az évben négyezer éves voltam. 5973-at írtunk és ekkortájt az emberiség alig párezer főt számláló kolóniákban élt a Földön. A 21. századi országok nagy része egy-egy kolóniát tett ki az 59. században. Egy ilyen csoport tagjaként éltem már több mint kétezer éve. Persze mindig más és más kolóniát választottam, nehogy valahol feltűnjön, hogy nem öregszem. Hogy miért nem? Fogalmam sincs.

Bővebben: Halhatatlanok

Részlet: D.T. emlékére

A szoba redőnyén át már régóta beszűrődött a napfény. Ő ott feküdt az ágyon. A plafont bámulva, ugyanazt a repedést vizsgálta már azóta, hogy a fény látni engedte.

Bővebben: Részlet: D.T. emlékére

A bába

  Nagyon régen történt velünk ez az eset. Pontosan tudom a dátumot, mert a fiam azon az éjszakán született. 1932. december huszonhetedike volt.  A feleségemmel és nagyanyámmal egy kis erdészházban laktunk a gróf úr vadászkastélya mellett. A falutól jó tizenöt kilométerre. Az út még nyáron száraz időben is eltartott gyalog két órát, de most tél volt és nem is akármilyen tél. Még az erdőben a fák között is derékig ért a hó az erdei földutat meg néhol két méteres hó is fedte. Nem is lett volna ezzel baj, ha nem terhes a feleségem és a szülés nem kezdődik meg hamarább, mint azt a doktor ígérte.

Bővebben: A bába

Az elveszett apa

Végre eljött a nyár és vele az iskolaszünet ideje. A mi kis iskolánkban nem tartottak évzáró ünnepélyt, mint a nagy városi intézmények. Itt csak egy tanító volt és ő oktatta az összes évfolyamot elsőtől hatodikig, na meg nem is nagyon lett volna kinek ünnepelni, mert a szülők ekkortájt nem értek rá dologidőben ilyennel foglalkozni. Egyszerűen megkaptuk a bizonyítványt és futottunk hazáig. Illetve futott rajtam kívül mindenki, mert ők közel laktak, a legtávolabbi tanya sem volt messzebb öt kilométernél a falu központjától, ahol az iskola állt.

Bővebben: Az elveszett apa

A bosszú

  A Balaton partján van egy nagyon szép nyaralónk. Amolyan régimódi stílusban épült, valamikor a huszadik század első éveiben. Nagyszüleim úgy mondták, hogy egy gazdag kereskedő építtette még 1902-ben és az ő birtokában volt egészen addig, míg a világháború után államosították és négy lakrészesre építették át. Eleinte az ötvenes években munkáscsaládok jártak ide pártbeutalóval, aztán mikor teljesen tönkrement értékesítették. Ekkor került a családom birtokába a négyből két lakás. A másik kettőt pedig szintén egy család vette meg, így mondhatni mindig békés családias hangulat uralkodott a házban.

Bővebben: A bosszú