A motoros bosszúja

Csodálatos nyári nap volt. Az öcsémnek alig pár napja volt jogosítványa, gondoltuk nem árt, ha gyakorolja a vezetést. Neki indultunk a nagyvilágnak. Egy darabig kocsikáztunk céltalanul minden felé, aztán elhatároztuk, hogy körbeautózzuk a Balatont. Már jócskán este volt, amikor hazafelé vettük az irányt. Hazafelé jövet többször elhaladtunk olyan helyen ahol a táblák felhívták a figyelmet a vadakra, de ő nem vette figyelembe. Mikor szóltam neki, hogy lassítson már taposhatott is a fékbe, mert jó pár őz ugrott ki elénk. Szerencsénk volt sikerült megállni, de mikor elszaladtak ő nem ment tovább.

Bővebben: A motoros bosszúja

Mutánsok

Ahol addig egy nagy és nyüzsgő város volt, most egy elhagyatott kopár vidék lett a katasztrófa után. Emberek csak elvétve akadtak, akik kis csoportokba gyűltek a könnyebb megélhetés érdekében. Mivel a népesség igen csak megcsappant előfordult, hogy egy-egy ilyen közösség egymástól, akár több száz kilométerre volt.

Bővebben: Mutánsok

Fervidus archa

Ő ott feküdt a ravatalon, a koporsó nyitva állt.

Bővebben: Fervidus archa

A hold árnyékos oldala

   Mióta mi hárman elkezdtünk kirándulgatni, egyre többször látogattuk meg a hegyet. Van ott valami, ami nem engedi el az embert. Látvány, érzés, hatalom, nem tudom igazán meghatározni, de tény, hogy minket, hármunkat nagyon megfogott. Amikor ez történt, már évek óta jártunk a oda és mindig találtunk új útvonalat, új helyet, amit még nem láttunk. Más volt minden alkalommal és más minden napszakban, ezer arcát mutatta az évszakok változásával. Voltunk fönt sötétben késő este, néztük a lenyugvó nap tűzének sárga fényben elnyugvó tájat. És aznap is későn jöttünk le, de…

Bővebben: A hold árnyékos oldala

Az elveszett jóbarát

  A nyolcvanas évek végén történt velem ez az eset. csodálatos nyár volt. Alig pár nappal az után, hogy leérettségiztem, nyaralni készültünk a barátnőmmel. Igazán nem panaszkodhattam, mert az érettségire a család rengeteg ajándékkal és sok pénzel halmozott el. Ritka dolog, de mind apai, mind anyai nagyszüleimnek egyetlen unokája voltam. Ráadásul generációk óta az első a családban, aki leérettségizett. Így hát hozzá voltam szokva, hogy kényeztetnek, ahol tudnak. Megérdemeltnek éreztem az ajándékba kapott Ladát és a szigligeti nyaralót is. Persze kaptam szép összegeket tartalmazó takarékkönyveket is, de két nagyapám közösen adott húsz ezer forintot, hogy a vizsgák utáni pár hétben menjek az új kocsival az új nyaralóba, vigyem a barátnőmet és pihenjek, szórakozzam ki magam.

Bővebben: Az elveszett jóbarát