A megátkozott árnyék

  A vidéki városka egyetlen iskolájában kicsöngettek az utolsó óráról. Péntek volt, ilyenkor még nagyobb öröm kilépni az suli kapuján. A srácok pillanatok alatt eltűntek, kisebb nagyobb csapatokban vidáman indultak haza. Az intézmény előtti kis téren néhány fiú gyülekezett, valamiért ők nem siettek annyira. Pontosan a tőlük elvárható módon viselkedtek, Viccelődtek ugratták egymást, egészen addig, amíg az iskola kapujában meg nem jelent egy vékony alacsony fiú. A srác lassan, bizonytalanul dugta ki a fejét az ódon tölgyfakapun, mintha az utcán háborús harcok folynának.

Bővebben: A megátkozott árnyék

A rövidebb út

Azon a napon egy barátomnál töltöttem az estét. Késésben voltam, mert eldumáltuk az időt, és illett hazaérnem időre, mert vendégeket vártunk. Felpattantam a bicajomra és elindultam. Ismertem egy rövidebb utat, ami kilométerekkel rövidebb volt. Már jócskán sötét volt és olyankor utáltam arra menni, mert az út az erdő és a temető mellett vezetett és nem volt közvilágítás, de akkor mégis úgy döntöttem, hogy arra megyek, mert semmi kedvem nem volt anyám sértődését elviselni pár perc késésért.

Bővebben: A rövidebb út

A levéltár

  Már két hete folyamatosan a könyvtárban voltam, gyakorlatilag éjjel és nappal egyfolytában. Nem engedhettem meg magamnak, hogy néhány óránál többet aludjak, meg kellett találnom a megoldást. Persze ez nem afféle városi könyvtár volt, ott esélyem sem lett volna megoldást találnom Attila barátom problémájára. Romániában voltam egy olyan könyvtárban, amit már évszázadok óta csak kivételes beavatottak látogathatnak. Nem is írhatom le hogy hol volt, de annyit elmondhatok, hogy egy régi, elhagyott rom alatt helyezkedik el.

Bővebben: A levéltár

Elrabolva I. rész

  Kellemes nyári nap estéje volt a mai, a bogarak ciripeltek, a felhőtlen égen szemkápráztató színek váltották egymást. Az ember ilyenkor azt gondolja, semmi rossz nem történhet vele, ültem a hintaágyban a nagy gesztenyefák alatt, mellettem a mobilom. Élveztem a kellemes hűvöst kicsit lazítottam. Már gondolataimban messze jártam, mikor hirtelen megcsörrent a mobilom.

Bővebben: Elrabolva I. rész

Éjjeli menedékhely

  Túrázni indultunk a hegyekbe pár kalandra vágyó barátommal. Tizenhét évesek voltunk és végre a szüleink megengedték, hogy felnőtt kísérete nélkül menjünk a vadonba. Az kirándulást hat naposra terveztük, úgy, hogy a második és a negyedik éjszakát egy erdei faházban töltjük, a többi napon pedig sátrazunk.

Bővebben: Éjjeli menedékhely