Fervidus archa

Ő ott feküdt a ravatalon, a koporsó nyitva állt.  Dermedt arcán furcsa, kis mosoly éktelenkedett. Sokan nem szerethették, mégis sokan jöttek. Talán kíváncsiság, talán káröröm miatt. A kis mosoly gyilkos képet öltött. Berágta magát az illetéktelen agyakba, hogy majd akkor villanjon elő, mikor a legjobban árt.
  A nyárspolgár, rendelt időben járja a holtak földjét. Agyukban a kép vetítésre vár. A sír, a sors bosszújából nincs eldugva nagyon. Megfogja bárki tekintetét. Nem gondozza ember, még a hó sem áll meg rajta.
  Csak a fű növekszik halkan a mínusz tizennyolc fokban. 

 

szerző:viator

Hozzászólások