Álom

 

Emlékszem, gyönyörű éjszaka volt...

Szellemtáncot járt a Hold,

Ezüstszínű gyöngy udvarban,

Felhők hátán lovagolt.

 

Erdőszélen, kies réten

Sétálgatva mentem éppen,

Lágy szellőben vándorolva

Álomszélen ringott Énem.

 

Gondolatban szárnyra keltem,

Csillagokkal elmerengtem,

Pislákoló fényözönben

Megfürödtem s megpihentem.

 

Izgalmas éjszaka volt,

Szellemtáncot járt a Hold,

Sápadt fénnyel megriadva

Felhők között meglapult.

 

Hirtelen a csendet törve,

Halk neszezés lágyan szőve

Gondolatból felriasztott,

S meglepődve néztem körbe

 

Szemem lassan körbejárva,

Erdőszéli fákat várva

Megakadt egy pillanatra

Egy suhanó árnyat látva.

 

Félelmes éjszaka volt,

Szellemtáncot járt a Hold,

Szembe maró sárga fénnyel

Felhők szélén kóborolt.

 

Megpillantva s megdermedve,

Sárga szempár rám meredve

Bilincsbe vert mozdulatlan

Tekintetét rám szegezve.

 

Előtörve éjszakából,

Erdei fák árnyékából,

Elém lépett szemtől szembe

Alvilági borzadályból.

 

Gonosz szeme engem nézett,

S én tudtam nincs oly végzet,

Hogy lelkemet elengedné

Bús alvilág, mély igézet.

 

S azóta hiába várom,

Nem jön éjen séta-álom,

Félelemben, ködben úszva

Csak a sárga szempárt látom.

 

 

Rémséges éjszaka volt,

Szellemtáncot járt a Hold

Vérben forgó, démon arccal

Vörös fénye átkarolt…

 

szerző: yvorl

Hozzászólások