Időhurok 2. rész

 

Az ébredés lassú volt és fájdalmas. Hasogató fejfájás és hányinger gyötört, ráadásul nem láttam. Feküdtem a sötétségben és érzékeltem a külvilágot, de csak távolról és ráadásul nem voltam képes mozogni. Sok idő telt el, mire a sötétséget felváltotta a világosság, de továbbra sem láttam többet, mint világos és sötét foltokat. Aztán lassan a külvilágot is egyre közelebbről érzékeltem. Mozogni továbbra sem tudtam, de éreztem, hogy jó szándékkal ápolnak. Végtelennek tűnő idő után a látásom is visszatért. A fájdalom elmúlt és a tehetetlen gyengeségtől eltekintve teljesen jól voltam.

Bővebben: Időhurok 2. rész

A temető

  Fiatal voltam még, egy éve sem volt, hogy megszereztem a jogosítványomat és elkezdtem dolgozni a családi vállalkozásban. Teherautóink voltak és mindenféle fuvarokat végeztünk. Valahonnan a messze keleti országrészből jöttem haza a Dunántúlra és akadt némi műszaki problémám a Barkas típusú járművel, ugyanis túlsúlyos volt a rakomány és a jobb hátsó gumi nem bírta, egyfolytában leeresztett.

Bővebben: A temető

Az ügyvéd

  Dr. Mandl rendkívül érdekes jelenség volt.
Megjelenése mindig kifogástalan, ruhái hibátlanok és első osztályúak. Persze az s igaz, hogy én magam csak filmekben láttam embereket, akik ilyen divat szerint öltöztek. Úgy becsültem akkoriban, hogy a húszas-harmincas években öltözhettek így az emberek. Megjelenésében a legérdekesebb az volt, hogy ruházata sosem volt kopott, nem tűnt réginek, sőt leginkább olyan hatást keltett, mintha teljesen új lenne.

Bővebben: Az ügyvéd

A takarítónő


  Voltak napok, amikor a főiskolán az utolsó előadás estig elhúzódott. Ilyenkor előfordult az is, hogy a mi csoportunk volt az utolsó, ilyenkor rajtunk kívül már csak a takarítók és a portás volt az épületben. Ezen a napon nagyon érdekes volt az előadás. Interaktív módon és önfeledten múlt az idő, jó fél órával túlléptük az óra végét. Mivel a laptopom még be volt kapcsolva utolsónak maradtam a teremben, még a tanár is elment, csak annyit kért, hogy a világítást kapcsoljam le, ha végeztem. Hallottam, ahogy végigvonulnak a folyósón és végül a nagy lépcsőknél elveszett osztálytársaim vonulásának zaja. A gépet elraktam, és kiléptem a folyósóra, miután a villanyt leoltottam.

Bővebben: A takarítónő

Időhurok (1.rész)

Ezek a dolgok nagyon régen történtek. Akkoriban az én hazámban igen furcsa világ volt. Ezerkilencszázötvennégyet írtunk, éppen egy éve, hogy Sztálin meghalt. Azon kevesek közé tartoztam, akiket még a Szovjetunió legsötétebb korszaka sem szennyezett be. 1931-ben tizennégy évesen választottak ki repülőképzésre és miután végigharcoltam a háborút, oktatónak osztottak be egy olyan bázisra, ahol az élet sokkal könnyebb és magasabb színvonalú volt, mint bárhol máshol az országban. De az események előzményéhez vissza kell lépni pár évet.

Bővebben: Időhurok (1.rész)